Klónok. Először, mikor beléptem, körbe sem kellett
néznem máris feltűnt, hogy két csoport van: a fiú klónok és a lányok. A
srácok inkább ugyanarra a sablonra épültek, nekik még a
hajukban sem volt eltérés. Az a tipikus oldalt felnyírt, fejtetőn
szundikáló Pom-Pom hairstyle, függetlenül attól, hogy az illetőnek kerek
vagy szögletes-e a feje. Ruházat: természetesen mindenki csiniben, ing,
mogyorószorongatóan tapadós naci és a kihagyhatatlan stricikopogós.
A lányok a már jól megszokott mini egyberuhában ficegtek, hatalmas Kleopátra nyakékkel a nyakukban, 20 centis magassarkúval a lábukon. No igen, ez a cipő a fiúk hajával lép párhuzamba. Nem baj, hogy a kisleány nem tudja hordani, és úgy lépked abban a cipellőben, mint egy gólya… Most elárulok valamit. Attól, hogy valami divatos, nem biztos, hogy mindenkihez illik. Amennyiben hozzád nem passzol, de felveszed, nagyon buta képet tud mutatni. Inkább legyen saját stílusod, mint hogy beállj a klónok sorába, és röhejesen nézz ki!
Tiszteletlenség. Kicsit beljebb verekedtem magam a tömegbe, hiszen ott jó a buli, de azt kellett tapasztalnom, hogy az emberek nincsenek tekintettel egymásra. Taszigálják egymást, többször össze is akasztják a rőzsebajszuk a „Mivan köcsög, nem férsz el?” beszólással, mutogatván, hogy ki a Jani. Szánalmas. Szerintem egy bulihoz, ahol sokan vannak, hozzátartozik, hogy az emberek egymáshoz érnek. Másoknak ez úgy látszik nem logikus. Az viszont hagyján, hogy egymás iránt nem éreznek tiszteletet, de az idősebbek és a nők felé sem mutatnak egy fikarcnyit sem.
Mivel annyira nem éreztem sajátomnak a bulit, inkább iszogattam. Mindig is megvolt a véleményem a pultot támasztó, nem bulizó emberekről, de most valahogy én is közéjük álltam. Sajnos nem tudtam sokáig romantikázni a koktélommal, mert arra lettem figyelmes, hogy egy úriembernek nem nevezhető, a fentebb leírt külsővel rendelkező személy épp a majmok hátulról való közösülést imitálva ugrál mögöttem… Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy legszívesebben úgy lekevertem volna neki egy hatalmasat, hogy az oszlop adja a másikat, de féltem, engem raknak ki a helyről, így nem kerestem a bajt. Inkább megvető pillantással arrébb löktem, és más pultot kerestem fel. Én nem értem, hogy fajulhattak idáig az emberi kapcsolatok. Nekik nincsenek szüleik? Nincsenek tanáraik vagy valaki, aki megtanítaná nekik, hogy kell normálisan viselkedni?!?
Feltűnési viszketegség. A korábbi tapasztalataim alapján már eszembe sem jutott bulizni ezekkel az illetőkkel, inkább csak megfigyeltem a tömeget. Először is az tűnt fel, hogy a DJ-pult körül vagy 10 ember rázza magát. Ez micsoda?!? Egyrészt, a hely ezt miért hagyja, másrészt ezek az emberek nem azért jöttek, hogy jól érezzék magukat és egy jót bulizzanak, hanem hogy mindenki rájuk figyeljen. Vannak emberek, akik kizárólag a VIP-ben képesek létezni, mindenki más felett. Számtalanszor láttuk fotózás közben, mekkora fesztivált tudnak csapni, ha nem engedik be őket a felsőbb 100 közé, nehogy már az alantas tömegben kelljen szórakozniuk. Feldolgoztam az információt és tovább siklottam felettük.
A tömegben, ahogy Ákos mondaná, mindenki táncol. No, már ha ez a mozgástípus a jelenlévők fogalomtárán kívül még másokéban is táncnak nevezhető. A normál fiú-lány táncpárokból alig láttam néhányat, helyettük a srácok külön kis körökben vadul hadonáztak a kezeikkel, majd leütve egymást. Olyanok is voltak, akik azt a bizonyos LMFAO shuffle-t tolták nagy beleéléssel, majd kitörve a bokájukat. A csajok mintha egy tipikus rapper klipjében lennének, tekerték magukat jobbra-balra, turkáltak a hajukban és nyilván sokat látszatott a kis ruhájuk. Mindezzel nem is lett volna nagy baj, ha közben nem vizslatták volna egymást olyan vágyakozva és kacérkodva, hogy „Kérj már fel táncolni!”. Kérdem én, egy ilyen mozgáskulturával rendelkező személyt hogy lehetne anélkül megközelíteni, hogy a vállalkozó szellemű ne sérülne meg?
Brutális ütemben változik a világ. Mintha a színvonal és az emberi kapcsolatok görbéje exponenciálisan csökkenne. Többet kéne egymással foglalkoznunk és beszélgetnünk ahelyett, hogy a telefonunkat vagy a tabletünket nyomkodjuk. Apukának is inkább otthon kéne játszani a gyerekével, mintsem tablettel pótolni a gyerkőcben kialakult hiányérzetet. Ekkor talán mindenki még idejében megtanulná, hogy kell másokkal viselkedni, és nem érnének minket ilyen atrocitások nap mint nap.
Kommentbe jöhet a véleményed! :)
A lányok a már jól megszokott mini egyberuhában ficegtek, hatalmas Kleopátra nyakékkel a nyakukban, 20 centis magassarkúval a lábukon. No igen, ez a cipő a fiúk hajával lép párhuzamba. Nem baj, hogy a kisleány nem tudja hordani, és úgy lépked abban a cipellőben, mint egy gólya… Most elárulok valamit. Attól, hogy valami divatos, nem biztos, hogy mindenkihez illik. Amennyiben hozzád nem passzol, de felveszed, nagyon buta képet tud mutatni. Inkább legyen saját stílusod, mint hogy beállj a klónok sorába, és röhejesen nézz ki!
Tiszteletlenség. Kicsit beljebb verekedtem magam a tömegbe, hiszen ott jó a buli, de azt kellett tapasztalnom, hogy az emberek nincsenek tekintettel egymásra. Taszigálják egymást, többször össze is akasztják a rőzsebajszuk a „Mivan köcsög, nem férsz el?” beszólással, mutogatván, hogy ki a Jani. Szánalmas. Szerintem egy bulihoz, ahol sokan vannak, hozzátartozik, hogy az emberek egymáshoz érnek. Másoknak ez úgy látszik nem logikus. Az viszont hagyján, hogy egymás iránt nem éreznek tiszteletet, de az idősebbek és a nők felé sem mutatnak egy fikarcnyit sem.
Mivel annyira nem éreztem sajátomnak a bulit, inkább iszogattam. Mindig is megvolt a véleményem a pultot támasztó, nem bulizó emberekről, de most valahogy én is közéjük álltam. Sajnos nem tudtam sokáig romantikázni a koktélommal, mert arra lettem figyelmes, hogy egy úriembernek nem nevezhető, a fentebb leírt külsővel rendelkező személy épp a majmok hátulról való közösülést imitálva ugrál mögöttem… Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy legszívesebben úgy lekevertem volna neki egy hatalmasat, hogy az oszlop adja a másikat, de féltem, engem raknak ki a helyről, így nem kerestem a bajt. Inkább megvető pillantással arrébb löktem, és más pultot kerestem fel. Én nem értem, hogy fajulhattak idáig az emberi kapcsolatok. Nekik nincsenek szüleik? Nincsenek tanáraik vagy valaki, aki megtanítaná nekik, hogy kell normálisan viselkedni?!?
Feltűnési viszketegség. A korábbi tapasztalataim alapján már eszembe sem jutott bulizni ezekkel az illetőkkel, inkább csak megfigyeltem a tömeget. Először is az tűnt fel, hogy a DJ-pult körül vagy 10 ember rázza magát. Ez micsoda?!? Egyrészt, a hely ezt miért hagyja, másrészt ezek az emberek nem azért jöttek, hogy jól érezzék magukat és egy jót bulizzanak, hanem hogy mindenki rájuk figyeljen. Vannak emberek, akik kizárólag a VIP-ben képesek létezni, mindenki más felett. Számtalanszor láttuk fotózás közben, mekkora fesztivált tudnak csapni, ha nem engedik be őket a felsőbb 100 közé, nehogy már az alantas tömegben kelljen szórakozniuk. Feldolgoztam az információt és tovább siklottam felettük.
A tömegben, ahogy Ákos mondaná, mindenki táncol. No, már ha ez a mozgástípus a jelenlévők fogalomtárán kívül még másokéban is táncnak nevezhető. A normál fiú-lány táncpárokból alig láttam néhányat, helyettük a srácok külön kis körökben vadul hadonáztak a kezeikkel, majd leütve egymást. Olyanok is voltak, akik azt a bizonyos LMFAO shuffle-t tolták nagy beleéléssel, majd kitörve a bokájukat. A csajok mintha egy tipikus rapper klipjében lennének, tekerték magukat jobbra-balra, turkáltak a hajukban és nyilván sokat látszatott a kis ruhájuk. Mindezzel nem is lett volna nagy baj, ha közben nem vizslatták volna egymást olyan vágyakozva és kacérkodva, hogy „Kérj már fel táncolni!”. Kérdem én, egy ilyen mozgáskulturával rendelkező személyt hogy lehetne anélkül megközelíteni, hogy a vállalkozó szellemű ne sérülne meg?
Brutális ütemben változik a világ. Mintha a színvonal és az emberi kapcsolatok görbéje exponenciálisan csökkenne. Többet kéne egymással foglalkoznunk és beszélgetnünk ahelyett, hogy a telefonunkat vagy a tabletünket nyomkodjuk. Apukának is inkább otthon kéne játszani a gyerekével, mintsem tablettel pótolni a gyerkőcben kialakult hiányérzetet. Ekkor talán mindenki még idejében megtanulná, hogy kell másokkal viselkedni, és nem érnének minket ilyen atrocitások nap mint nap.
Kommentbe jöhet a véleményed! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése