Hova lett a régi dal?

Ahogy követem a 2000-es évek óta a zenei szakmát, és 2011 óta benne is vagyok ebbe az egészbe, egyre jobban munkálódik bennem a gondolat hogy valamit nagyon elrontottunk.

Régen is üzlet volt a zene. Minden üzlet már régóta.
Viszont régen sokan voltak akiket ez nem érdekelte és szívből zenéltek.

Ezek az emberek most vannak épp "befutott" állapotban.
Számomra az az idő amikor életem legmeghatározóbb zenéi születtek az 2008, és az az előtti évek.

Azóta ahogy így belecsöppentem, a pénz, a profit és az érdek mozgatja ezt az egészet.
Kinek meddig ér el a nyelve? Kinek nagyobb a pénztárcája? Kinek van több ismerőse a szakmában?

Ahogy egyre inkább üzletté válik, elvesztik az előadók a zene legfontosabb összetevőjét
A szív, a lélek, az érzés.

Ahogy a mostani "tinik" zenei világát megnézzük, mit is hallgatnak?
Világsztárokat. Akik dőlnek a tv-ből rádióból, és a médiából.
És még?
Még hallgatnak olyan zenéket, amikre az hogy "szar" elég enyhe jelző.
Nem is ez a lényeg már hogy hallgatható legyen a zenéd, hanem a következő:

1. Építs magadnak egy stílust. Az se baj ha lopott.
2. Csinálj magadból divatot.
3. Rakd a zsebedbe a jutalmad

3 egyszerű lépés.
Bárki meg tudja csinálni.
Na, jó azért némi tehetség ehhez is kell, de a legtöbb embernek menne ha nagyon kitartó lenne.

A legtöbb ilyen "divat" előadónak hamar lejár az ideje. Főleg a mostaniaknak. Megkapják a "megérdemelt" hírnevet, bármit mondanak tinik ezre csámcsognak rajtam jönnek a lájkok ésatöbbi.

Elmondom én mit kezdenék ilyen divathírnévvel.
Átalakítanám, úgy mint egy-két előadó.
Ez jelentős rajongó vesztéssel jár, de ha ügyes az ember meg tudja tartani az elismerést és a tiszteletet.

Szóval a történetnek az lenne a tanulsága hogy, legyünk egy kicsit nyitottabbak. Azt hallgassuk ami jó és ami NEKÜNK tetszik ne azt amit megoszt 500 ember.
Ne legyünk divat emberek.

Szerintem minden normális embernek kialakult gyermek korában egy érték rendje.
Ha ez jól működik akkor nem lesz baj.
Viszont ha nem akkor sose késő kialakítani.

Hallgassunk zenét, ne pedig divatot!

Végezetül szóljon egy ébresztő jellegű dal!
(Lesz még erről a témáról bővebben bejegyzés.)

Facebooktól a sírodig..

Helló internet!
Gondolom nem kell senkinek sem elmagyaráznom hogy mi is az a facebook.
(Aki esetleg nem tudná az gyorsan utána tud nézni a wikipédián, csak hogy ne szaporítsam feleslegesen a szavakat.)
Engedjétek meg hogy ezt a témát egy idézettel kezdjem.

"A következő mérföldkő 2012. október 4. – ezen a napon a Facebook elérte az 1 milliárd regisztrált felhasználót."
Forrás: Wikipédia

1 milliárd ember.
Vegyük úgy hogy nem is használja ennyi ember. Használjuk az előző statisztikát miszerint 637 millió ember regisztrált.
Nos tegyük fel hogy ez a sok-sok ember rendszeresen fellép a közösségi oldalra, és ott tevékenykedik.

Magamból kiindulva, reggel felkelek, bekapcsolom a telefont. Elkészülök nagy nehezen majd, elindulok a buszhoz. A buszra várva, a buszon utazva, átszállás közben, már rég a kék világhálón barangolok. Ez tulajdonképpen másfél óra.
Hazafelé is ugyanez történik.
Minden hétköznap.
Tehát ha megnézzük én körülbelül egy héten 15 óra hossza. És még nem is számoltam bele az ezen kívül töltött órákat!

Ez rengeteg idő.
Ha megvizsgáljuk, a facebook hírfolyamot böngészve, és értelmes csemegét keresve órák mennek el.
És ha nem találsz semmi értelmeset? Mert általában nem is nagyon találsz.
Kárba vész az idő.

Ráadásul, ki tudja mi történik körülötted. Rengeteg információt rekeszt ki az agyad, miközben begyűjti a semmit, és azt a sok reklámot, amit ott látsz.
Héééj! Lemaradsz az életről!
Mit fogsz mondani az unokádnak öreg korodban?

"Nem láttam sok érdekes dolgot, mert folyton facebookoztam.."

Kicsit sem hangzik hülyén.
Én nem ezt a példát akarom mutatni.
Azt elismerem hogy fontos szerepe van a facebooknak életünk során. Tekintsük ezt szükséges rossznak, és ha tehetjük legyünk minél többet tőle távol.
Éljünk!

A másik téma ami ebből következik:

"Modern kori kommunikáció, élő kommunikáció helyett"

Leírhatatlan amikor beszélgetsz valakivel az interneten keresztül. Elmondhatsz neki olyan dolgokat amire élő szóban nem lenne bátorságod. Láthatod Skype-on, beszélhetsz vele Facebookon, oltogathatod név nélkül ask.fm-en.

Minden szép és jó.
Viszont ami engem nagyon zavar, nem látod az arcát, nem látod hogy hazudik-e, nem érzed hogy mit érez. Mert egy ilyen jel "<3" nem fejezi ki azt hogy te őt mennyire szereted.
Ugyanakkor nem látod az arcát, nem hallod milyen hangsúllyal mondja azt neked mondjuk hogy "de hülye vagy.. :)".

Én ezt a fajta kommunikációt is úgy fogom fel hogy ez egy szükséges rossz.
Akkor is tarthatod a kapcsolatot amikor nincs ott a másik. És ez tök jó.
Én amikor csak tehetem lekapcsolódok az internetről és személyesen találkozok azzal akivel szeretnék.

Ahogy az internet egyre elterjedtebb, úgy változnak át az emberek egy-egy cyber lénnyé.

Lassan nem leszünk képesek rendesen kommunikálni egymással, ha mindenki a gép előtt ül..
Te is a facebookból akarsz a sírodba kerülni?
Egyet értesz a képpel?

Lassan 100 oldalletöltés.

Igen, lassan elérjük a 100 oldalletöltést.
Tulajdonképpen ez semmit nem jelent. Az is lehet hogy a 100-ből 50 ember véletlen kattintott rá az oldalra, szóval ez a szám nem sokat jelent, ha bele gondolunk.
Viszont szép szám, szépen mutat, és ünnepeljük meg így előre!

Ha figyelembe vesszük, hogy egy hét alatt értük el, és mondjuk az a másik 50 ember beleolvasott a blogba és mondjuk hogy saját magamtól idézzek:

"nem az a fontos hogy 100 vagy 2 millió követője van a blognak, hanem az hogy ha valaki idetéved, és fel is iratkozik, akkor az új bejegyzéseket átolvasva: elgondolkozzon az olvasottakon, és esetleg netalántán tanuljon is belőle valamit."
(Forrás: http://ewofficial.blogspot.hu/2014/01/blog-koltozes.html)

Szóval jó szórakozást továbbra is a bloghoz!

Zongoraszó

Egyedül ülsz otthon.
Sötét van.
Gondolkozol.
Végig gondolod miket mondott neked.
Bevillanak emlék képek.
Hideg van a szobában. Az ablak résnyire kinyitva. Hallod ahogy kint fúj a szél.

A szobát megtölti a lágy zongoraszó. A dallam. A dal.

Az a dal amit mindig meghallgattál amikor még ő volt, de nem volt melletted.
Mert kell néha az egyedül lét. A magány. Nem lehetsz mindig vele.
Tudod hogy van. Csak nem itt, nem veled, és nem most.
Próbálod elterelni a gondolatidat más felé. Gondolkozol azon hogy bezárhatnád az ablakot hogy ne fázz, vagy lejjebb vehetnéd a hangerőt. De nem teszel semmit.
Csak ülsz és rá gondolsz.
Nincs itt veled. Vajon mit csinál?
Ő ugyanígy rám gondol? Vagy boldog?
Lehet hogy valaki más viccén nevet, vagy valaki más szemébe néz méllyen.
Azok a szemek..
Visszatereled a szemeiről a gondolataid.
"Ő is boldog velem? Ő is gondol rám?"
Csak ülsz tovább a csendben.
Tudod hogy mindjárt vége.. érzed.
Ha nem is most rögtön, vagy holnap, de holnapután vége lesz.
Mint ahogy a zongora szól.
Halkan indul, alig észrevehetően, alig hallhatóan. Nem is hiányzik a hangja. Majd egyre erősebb és erősebb lesz. Nem tudsz más dallamra figyelni, nem kapcsolod ki, nem halkítod le. Átéled. Elképzeled hogy valaki ott ül a hangszer előtt és megszólítja. Vagy épp senki nem ül ott. Magától szól. A belső hangtól.
 Aztán egyszer csak kezd lehalkulni.. hirtelen csendesebb lesz, és lassabb.
 Tudod hogy vége lesz. Elérkezik a holnapután és elhalkul a zene.
Elúszik a semmibe.
A fejedben visszhangzik a közepe. Amikor még erős volt.
De lassan elhal..
Nem hallasz mást csak a szél suhogását kint.

Vége.

Tudod hogy ma eljött a holnapután.. és érzed hogy még sokszor el fog jönni.
Mindig amikor meghallod a zongoraszót..

Mi is az a boldogság?

Téged mi tesz boldoggá?
Most a legtöbb ember elkezdené erre a kérdésre sorolni a tökéletes élet tökéletes dolgait hogy: nagy ház, nagy kocsi, barátnő / barát, sok pénz, nagy fizetés ésatöbbi ésatöbbi.
Ezek mind közhelyes dolgok. Szerintem az ember nem ettől boldog igazán.
Voltál már olyan boldog mint még soha? Várj, úgy kérdezem hogy volt-e már olyan hogy történt valami veled és erősen érezted hogy eddigi életed során ez volt a legjobb dolgok ami történt veled és most perpillanat te vagy a világon a legboldogabb?

Én éreztem már.

Mondhatjuk hogy jó érzés, de mondhatjuk azt is hogy rossz.
Ott vagy a pillanatban. Legboldogabb vagy eddigi életed során.
Aztán még egy-két napig tart ez a boldogság. Utána újra jönnek a problémák, szürke hétköznapok, és te egyre jobban azt érzed hogy nem vagy boldog. Próbálod újra élni azt a pillanatot amikor boldog voltál. Mindegy nem is ebbe az "ami elmúlt elmúlt" témában akarok belemenni, hanem térjünk vissza a boldogságra.

Mindig másra gondol az ember amikor megkérdezik tőle hogy: "Mitől lennél most a legboldogabb?"
Ahogy öregszik az ember úgy csökken ennek a listának a nagysága.
5 évesen még soroltad volna hogy mik azok a játékok amiktől boldog lennél, 50 évesen pedig már alig lesz egy-két dolog a listádon.
Van akinek kevesebb, és van akinek több idő alatt fogy el a listája.
Nem csak az idő segít ebben, hanem ha teljesül egy-egy dolog a listáról, az automatikusan lekerül róla. Ha elég céltudatos az ember akkor helyette odaír valami mást, és folytatja az útját.

Nekem egy ideje, majdnem mindenem meg van. Ami a teljes boldogsághoz hiányzik az nincs meg csak. Mondhatjuk erre most, hogy "Ó, fiatal vagy még" és lehetséges hogy igaz is ez a kijelentés. Nekem van időm még megtalálni a boldogságom.

Nem találok most megfelelő lezárást a témának, valamikor úgyis folytatom.. Úgyhogy inkább a kérdésekre koncentrálok.
Te hogy fogalmaznád meg a boldogságot? Voltál már boldog? Aki még sosem volt szomorú az lehet igazán boldog?

Blog költözés

Alighogy megnyílt a blog már el is költözött..
Mi van?!

Rájöttem hogy muszáj kicsit változtatni ha pár rendszeres olvasóra akar az ember szert tenni. Mert hát hiába mondja az ember hogy "én csak magamnak csinálom" és egyéb ilyen bölcsességek, azért jól esik az embernek ha egy-két sorstársa vagy egy-két olyan ember aki hasonlóan gondolkozik elolvassa amit ő csinál.

Szóval itt vagyunk az új címen, mától itt feliratkozni és egyéb ilyen divatos dolgokat is lehet csinálni.
Megint tudom hangsúlyozni hogy nem az a fontos hogy 100 vagy 2 millió követője van a blognak, hanem az hogy ha valaki idetéved, és fel is iratkozik, akkor az új bejegyzéseket átolvasva: elgondolkozzon az olvasottakon, és esetleg netalántán tanuljon is belőle valamit.

Tehát a mai blog bejegyzést azzal zárnám hogy mától itt leszünk, mától ide írok, és aki szükségét érzi iratkozzon fel!

Köszöntem! Majd jelentkezem!

Ragaszkodás a múlthoz

A múlt elmúlt. Soha nem lehet visszahozni többet..
Soha nem lesz olyan semmi mint régen volt. Soha nem fogod újra átélni a múlt eseményeit, esetleg csak töredékrészét fogod érezni annak amit akkor éreztél.

Ezek mind tények.

Sok ember görcsösen ragaszkodik a múltjához. Régi beszélgetések visszaolvasása, tőle kapott sms-ek, üzenetek, tárgyak, és tudás. Az üzeneteket ki lehet törölni, a tárgyakat ki lehet dobni, egyedül az emlékeiddel nem tudsz mit kezdeni. Azok ott lesznek amíg élsz.

Sokan pont e miatt ragadnak a múltban. Nem szabadulnak meg attól amitől meg lehetne, vagy épp meg kéne.
Nekem is volt ilyen időszakom. Aztán rájöttem hogy nem éri meg. Közhelyekkel élve: Aki szeret nem hagy el, akinek fontos vagy mindig itt lesz neked, aki szeret hűséges, ha szereted engedd el, és a végtelenségig sorolhatnék még ilyeneket.

 

Ahogy én fogalmaznék: A múlt elmúlt. Nem lehet visszahozni. Kész. Pont. Fel kell ezt dolgozni. Miután ez meg van, kezdjünk el tovább élni, és emlékezzünk a következő dolgokra:
1. Mit adott neked a múlt? Tapasztalatot, tudást, új látásmódot. A hibákból lehet tanulni.
2. Milyen élményeket adott a múlta? Egy kapcsolat alatt rengeteg szép élmény születik, amikor akkor még nem nyernek értelmet. De idővel visszagondolva és feltéve a kérdést: Mi is volt jó benne? Ugyanúgy felteheted azt is hogy: Miért volt rossz? Ilyenkor az 1-es pontot gondold végig, és utána térj vissza ide. Mi is volt jó benne? Apró élmények, amikért megérte végig csinálni.

De vége van. Folytatni kell. Menni kell tovább nélküle.. bármilyen nehéz is.
Tovább kell lépni, és csak néha megállni és visszagondolni rá hogy mikkel gazdagodtál. A jó és a rossz emberek is adnak valamit neked. A rosszak általában megtanítanak valamire. A jók pedig az életed színesítik meg.

Meg kell tanulni a múltat kezelni, és nem bele ragadni. Aki egyfolytában a múltban járkál annak se jelene, se jövője nem lesz.

Menj tovább!

A zene és én

Az utóbbi időben sokat gondolkoztam. Az életen, magamon, az embereken. Egyszóval mindenen.

A legtöbb dolgot idővel kiírom majd magamból. Általában eddig is kiírtam magamból, ha olyan volt a kedvem. Ha időm és energiám engedi, rímekben fogalmazom meg a gondolataim. Dalszerzéssel foglalkozok.

Egy ideje, körülbelül fél éve viszont kezd bennem érlelődni a gondolat, hogy a többi gondolatom máshogy is megfogalmazzam. Máshogy: kötöttségek, rímek nélkül. Erre a legalkalmasabb dolog egy blog. Nem lesz semmiféle megosztás kampány, reklám, és egyéb ilyen modern dolgok. Az internetre és az olvasókra bízom. Ha egy-két olvasó akinek tetszik egy-két cikk, megosztja az oldalt akkor már több emberhez eljut mint ahogy terveztem.

Visszakanyarodva a gondolatokhoz, első nagyobb téma amin gondolkoztam: Valami mindenkit életben tart. Mindenkit más és más. Engem a zene.

Rengeteg zenét hallgatok. Minden stílust. Elvégre, minden stílusnak meg van a maga szépsége. Nincs olyan, hogy valaki mondjuk csak rockot hallgasson. Más műfajú zene is tetszhet, sőt, tetszik is neki! Amelyik ember ezt nem vallja be az buta.

A zene megnyugtat. Ha az kell levezeti a feszültséget. Kisírhatod magad a vállán. Mindig ott van, ha szükség van rá, és mondjuk épp nem merül a telefonod, vagy nem hagytad otthon a fülhallgatót. J
Szóval, valakit a zene, valakit pedig más dolgok tartanak életben.

De valami mozgat, valami kényszerít rá hogy "legyél" és ne hagyd itt a világot.