2014. január 23., csütörtök

A zene és én

Az utóbbi időben sokat gondolkoztam. Az életen, magamon, az embereken. Egyszóval mindenen.

A legtöbb dolgot idővel kiírom majd magamból. Általában eddig is kiírtam magamból, ha olyan volt a kedvem. Ha időm és energiám engedi, rímekben fogalmazom meg a gondolataim. Dalszerzéssel foglalkozok.

Egy ideje, körülbelül fél éve viszont kezd bennem érlelődni a gondolat, hogy a többi gondolatom máshogy is megfogalmazzam. Máshogy: kötöttségek, rímek nélkül. Erre a legalkalmasabb dolog egy blog. Nem lesz semmiféle megosztás kampány, reklám, és egyéb ilyen modern dolgok. Az internetre és az olvasókra bízom. Ha egy-két olvasó akinek tetszik egy-két cikk, megosztja az oldalt akkor már több emberhez eljut mint ahogy terveztem.

Visszakanyarodva a gondolatokhoz, első nagyobb téma amin gondolkoztam: Valami mindenkit életben tart. Mindenkit más és más. Engem a zene.


Rengeteg zenét hallgatok. Minden stílust. Elvégre, minden stílusnak meg van a maga szépsége. Nincs olyan, hogy valaki mondjuk csak rockot hallgasson. Más műfajú zene is tetszhet, sőt, tetszik is neki! Amelyik ember ezt nem vallja be az buta.

A zene megnyugtat. Ha az kell levezeti a feszültséget. Kisírhatod magad a vállán. Mindig ott van, ha szükség van rá, és mondjuk épp nem merül a telefonod, vagy nem hagytad otthon a fülhallgatót. J
Szóval, valakit a zene, valakit pedig más dolgok tartanak életben.

De valami mozgat, valami kényszerít rá hogy "legyél" és ne hagyd itt a világot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése