Színpadi kikelet

Ott vagy.

Nem izgulsz, nem félsz semmitől.

Ezt csinálod minden nap otthon, útközben, hétvégén.

A szöveget fejből tudod. Mi baj történhetne? Van még egy órád. Nem izgulsz, mert még minek?

Rengeteget gyakoroltál. Évek óta csinálod ezt az egészet.

Hazaérsz, ledobod a táskát, és már másik kézzel nyúlsz is a hifi távirányítójáért.

Tudod hogy nem hibázhatsz.

Igazából ezeknek a tudatában nem is izgulsz. Csak egy kicsit. Normális egészséges szinten.

Aztán, bemondják a neved.

..."hamarosan a színpadon!"

..."hamarosan a színpadon!"

..."hamarosan a színpadon!"

A szíved elkezd dobogni.
A vérnyomásod felmegy.
Érzed hogy amiért eddig küzdöttél az most hamarosan bekövetkezik.
Mint amikor elültetsz valamit, és mikor kikel, megsütöd és megeszed.
Körülbelül a kikeletnél tartunk.
A sok elvetett mag most fog kikelni. A gyomorgörcsöd és a szívdobogásod jelzi hogy úton van a kikelet.

Igen, most mondták be hogy te jössz.
Elindulsz a színpad fele.
Tudod hogy nincs visszaút, elmondasz még egy utolsó imát, majd fellépsz egy lépcsőfokot.
Mi van ha elrontom? Ugyan már sokat gyakoroltam.. nem történhet meg.
Második lépcsőfok.
Mi van ha nem leszek elég jó? Ugyan..
Csak pozitívan.
Harmadik lépcsőfok.
Megcsinálod. Rengeteg gyakorlás, szív, tehetség. Meg lesz.
Ha másoknak nem is fog tetszeni elsőre, a te szíved benne lesz. Magadnak megfeleltél. Ez a lényeg.

Fent vagy.
Bekapcsolod a mikrofont, és megszűnik a világ.
Elmúlik a görcs, a szívverés normális tempóra vált. Az agyad kikapcsol, és minden szövegrészlet, technika és trükk a fejedben van.
Megcsináltad. Élsz. A színpaddal együtt életre keltél.
A sok gyakorlás, szabadidő amit erre áldoztál, most hirtelen megtérül.

Mert élsz!
És csak ennyi a lényeg.